Apró lépéseim az önbizalomig · Egészség, vitalitás, harmónia

Apró lépéseim az önbizalomig

Egész életemben csendes voltam, aki inkább a háttérben marad. A munkahelyemen sosem mondtam el a véleményem, családi összejöveteleken kukán ültem amíg a többiek beszélgettek. Mindig azt éreztem, az én nem vagyok elég érdekes.

Tavaly nyáron történt valami, ami változtatásra késztetett. A lányom ballagására kellett volna beszédet mondanom, de annyira féltem, hogy inkább kimentettem magam betegségre hivatkozva. A lányom nagyon csalódott volt, napokig nem szólt hozzám, tudtam, hogy ez így nem mehet tovább.

Elkezdtem egy naplót írni. Nem nagy dolgokat, csak minden este leírtam három jó dolgot, ami aznap történt velem. Az elején nehéz volt, sokszor 10 percig ültem a füzet felett. De idővel egyre könnyebb lett észrevenni a pozitívumokat.

Aztán eljött az idő amikor elkezdtem apró kihívásokat állítani magam elé. Az első héten csak annyi volt, hogy a boltban beszélgetést kezdeményeztem a pénztárossal. Máskor megdicsértem egy kolléganőm új haját. Kis dolgok, de nekem minden ilyen egy győzelem volt.

Két hónap után már volt bátorságom elmondani egy ötletemet a csapatmegbeszélésen. Emlékszem, remegett a hangom, de végigcsináltam. És képzeljétek, a főnököm azt mondta, hogy nagyon jó ötlet.

Egyik nap a konyhában álltam, és azon gondolkodtam, milyen vacsorát főzzek. Eszembe jutott egy új recept, de rögtön jött a szokásos hang a fejemben: "Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nem fog ízleni a családnak?" De ekkor valami megváltozott. Azt mondtam magamnak: "Na és? A világ nem dől össze, ha nem tökéletes."

Ez a gondolat mindent megváltoztatott. Elkezdtem kipróbálni új dolgokat. Vettem egy társasjátékot, és meghívtam a szomszédokat játszani. Jelentkeztem egy főzőtanfolyamra. Még egy előadásra is elmentem egyedül!

Ma már más ember vagyok. Nem, nem lettem hirtelen a társaság középpontja, és még mindig van, hogy izgulok új helyzetekben. De megtanultam, hogy az én véleményem is számít. És ami a legfontosabb: rájöttem, hogy az önbizalom nem olyasmi, ami egyszer csak az öledbe hullik. Apró, mindennapi győzelmekből épül fel.

Amit leginkább megtanultam, hogy nem kell nagy dolgokat csinálni ahhoz, hogy változtass az életeden. A kis lépések is messzire vihetnek. És igen, néha félelmetes kipróbálni új dolgokat. De higgyétek el, megéri. Én 44 évesen kezdtem el változtatni, és ez volt életem egyik legjobb döntése.

Ha érdekel, mi lett a vacsorával, nem lett tökéletes. De a családom értékelte, hogy próbálkoztam, és azóta is emlegetik, mennyit változtam. Most már én is el merem mondani a véleményem, merek hibázni, és ami a legjobb: merek önmagam lenni.

6 comments