A tudatosság magába foglal mindent és nem ítél meg semmit.
Az az érdekes ebben, hogy vannak mindenféle emberek, akik arról beszélnek, hogy tudatosabbnak kell lenned, és több tudatosságot kell csinálnod, meg ilyen dolgokat.
De a 90%-a annak, ami kint van, valójában nem rendelkezik a tudatosság definíciójával.
Az Access (hozzáférés) az egyetlen dolog, aminek van definíciója a tudatosságra, ami azt jelenti, hogy mindent magában foglal és nem ítél meg semmit.
A legtöbb ilyen ember megpróbálja megtalálni a tudatossághoz vezető utat, anélkül, hogy tudatában lenne annak, hogy mi is akar lenni.
Így meg kell értenetek, hogy ha a tudatosság mindent magában foglal és nem ítél meg semmit, azt jelenti, hogy magában foglalja a szomorúságot, a könnyeket, a haragot és a feldúltságot?
Igen.
A tudatosság mindent magában foglal.
Az Access arról szól, hogy egy olyan helyet adjunk nektek, ahol használhatjátok az eszközöket, hogy nagyobb tudatosságot, nagyobb éberséget és kevesebb ítélkezést teremtsetek az életetekben, így több választásotok és több lehetőségetek legyen.
Ha van egy nehézséged és nincs nézőpontod róla, akkor minden megváltozik, így megkaphatod az ajándékod.
A legjobb példa, amit tudok, hogy amikor a gyerekeim tinédzserek voltak, sokáig fennmaradtak, én pedig korán lefeküdtem.
Reggel korán keltem és a konyhában rendetlenség volt.
Arra gondoltam, nem tudnátok rendet rakni magatok után?
Mi baj van veletek, kis szarosok?
Én teljesen feldúlt és dühös lennék.
Egy reggel felkeltem és ezt gondoltam, ah ez egy érdekes nézőpont.
Aztán elkezdtem takarítani a konyhát, és 10 perc alatt teljesen tiszta lett, korábban egy órába telt.
Mi volt a különbség?
Nem volt ítéletem.
Nem volt nézőpontom róla.
Így gyorsabban el tudtam végezni.
Megszüntettem azt, hogy ellenálljak a gyerekeimnek, ha rendetlenséget csinálnak és kevesebbet kezdtek rendetlenkedni.
Ez sokkal tudatosabb, mert magában foglal mindent és nem ítél meg semmit.
Ha mindent magában foglalsz és nem ítélsz meg semmit, akkor minden dolog megváltozhat.
De ha van egy fix nézőpontod vagy felidegesíted magad, akkor az megszilárdítja ezt a nézőpontot.
Azt tanítja neked, hogy a létezésbe kell erőltetned.
Ez olyan, mint amikor mindannyian iskolába jártatok és nem kaptatok helyes választ, amit meg kellett ítélnetek?
Azt, hogy nem jól tanították meg, hogy tudjátok, amit tudtok.
Soha senki nem kérdezte meg tőletek, hogyan jutottatok erre a következtetésre.
Engem mindig jobban érdekelt, hogyan jutottál erre a következtetésre, amire jutottál, mint az, hogy mit választottál, ami nem volt helyes.
Mindig azt keresem, hogy eljussak arra a felismerésre, hogy ezt hogyan hoztad létre?
Így nem kell ítéletet hoznod, hogy valóban mi lehetséges itt, amire még nem is gondoltam?
Néhány embernek megvan a tudatossága arra, hogy ők teremtik az életüket.
Jóval a hozzáférésem előtt rájöttem, hogy minden, amit választottam, az volt, amit az életemben teremtettem és nem voltam boldog azzal, amit korábban teremtettem.
Így, ha meg tudom teremteni azt, hogy nem vagyok boldog, mit csinálhatok másképp, hogy olyat alkossak, amivel elégedett vagyok?
A kérdés az volt, hogyan tudok valami mást létrehozni?
Vagy hogyan választhatok valami mást?
Ez egy teljesen más nézőpont.
És az embereknek hajlandónak kell lenniük erre, hogy ítélkezés nélkül tekintsenek erre a más nézőpontra.
Az emberek azt mondják, hogy változtatni akarnak valamit és azután megkérdezik “ Hogyan változtassam ezt meg? “
Ahogy meg tudod ezt változtatni az, hogy valami mást választasz.
Mindenki úgy tesz, mintha ez egy nehéz dolog lenne.
“ Mit kell Pod Poc-olnom, hogy másképp válasszak?”
Csak válassz valami mást.
Semmi sem nehéz, hacsak nem gondolod, hogy nem tudsz választani.
A valóság az, hogy bármit választhatsz.
Mit akarsz választani?
Sokkal több lehetőségünk van, mint amennyit a legtöbb ember kap.
Amit ez létrehoz, az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak.
Ha dühös leszek erre a személyre, mit fog ez teremteni?
Nem kaphatod meg, ha még mindig definícióból működsz, hogy mit kellene létezned?
Ez az a hely, ahol te felismerésből működsz - Mi ez?
Minél kevésbé definiálod magad, annál kevesebb az önbizalmad.
Ha megtanulsz úgy hallgatni, ami beindítja a képzeleted és az éberséged, egy teljesen más Univerzum nyílik meg előtted.
Elkezded meghallgatni azt, amit nem mondanak ki, minél inkább kérdésként létezel, hogy mi is történik valójában és megállítod azt, hogy következtetést vonj le, hogyan tudsz megkönnyíteni bármit.
És csak azt hallod, aki mond valamit, és nem azt, amit mondott, de tudod mire gondolnak vagy, hogy mi van a világukban.
Az Access alapja, hogy az emberek elkezdjenek rálátni, milyen kérdéseik vannak és a legjobbjukat adjuk, hogy az emberek ezt válasszák.
De az emberek nem mindig választják ezt.
És én nem kényszerítem őket.
De ha ezt teszem, elkezdenek rájönni arra, hogy van kérdésük, így elkezdik futtatni a folyamatot és eljutnak arra a pontra, ahol már csak egy kérdés van.
Mi az, ami valóban lehetséges, amit még nem választottam?
Mi lenne, ha tudnád, hogy bármit választhatsz?
Nézd, sajnos nekem van egy nézőpontom arról, hogy választhatsz.
De túl kell lépnem magamon.
Látod, hogy fel kellene ismerned mindent, amit teremtettél az életedben, a jót a rosszat és a csúnyát is, ami a te alkotásod.
És a legtöbb ember nem akarja ezt tudni, ők abban akarnak hinni, hogy a dolgok csak megtörténnek velük és hogy a dolgok véletlenül történnek.
Nem véletlenül történik, te teremted.
Te teremtesz mindent!
Én mindig a kérdést keresem és mindig azt nézem, hogy mi az, ami itt egy másik lehetőséget teremt?
Az eredeti cikk alapján készült saját fordítás.